1985/2-es Hifi Magazin Poszter (Audio Research D-76)


Forrás: 
HiFi Magazin 18. 1985/2.
1985/2-es Hifi Magazin Poszter (Audio Research D-76)

Minél kevesebben osztoznak valamely eszményen, annál hevesebben
lobognak érte. Ezért annyira fanatikusak az audiofilek: érzik, hogy
kevés a hittestvérük. De maga az audiofil egyház is számos,
kisebb-nagyobb felekezetből tevődik össze, ezek mind ugyanazt az egy
Istent imádják, de nem ugyanabba a templomba járnak és nem
ugyanazokhoz a szentekhez fohászkodnak. Némely szekták tagjai pedig
egyáltalán nem is járnak a hivatalos gyülekezetekbe, elvetik az új
keletű tanokat, és ma is azt az igét hirdetik, mint az ősi időkben, az
Elektroncső napjaiban. "Bizony mondom néktek, a félvezetők
félrevezettek benneteket. De nem honol hangminőség a
szilíciumkristályok árnyékában! Az anód, a katód és a
kimenőtranszformátor nevében, térjetek meg, hitetlenek, amíg nem
késő."
Vagy ma már késő volna megtérni? Az egész világ a félvezetők
dicsőségétől hangos. Az elektroncsöveket, ha gyártják még egyáltalán,
jobbára televíziós készülékekhez vagy ipari felhasználásra szánják. Az
erősítők többé már nem izzanak: kellemesen hűvösek maradnak,
berakhatod őket a szekrénybe, polcba, hifitoronyba. Sokkal-sokkal
praktikusabbak. És mennyivel szebb a specifikációjuk! A
frekvenciagörbéjüket mintha vonalzóval húzták volna, a torzításuk
század-, sőt, ezredszázalékokban mérhető. A hangsugárzót is jól
"megfogják", belső ellenállásuk akár negatívvá is tehető, a
csillapítási tényezőjük (damping factor) tetszőlegesen nagy lehet.
Ezzel szemben az elektroncsöves teljesítményerősítők zajosabbak,
többet torzítanak és - tisztelet a kivételnek - általában egy
ormótlan kimenőtranszformátorban végződnek. Ez mindannyiuk
Achilles-sarka. A trafó nemigen képes hiba nélkül átfogni a teljes
hangfrekvenciás sávot: vagy fenn, vagy lenn, de valamelyik sávszélen
okvetlenül gyengélkedni fog. Hát akkor kinek kell manapság csöves
erősítő?! Hogy előbb hallgassam meg a hangját és csak azután
beszéljek? No jó, ha annyira ragaszkodsz hozzá, kapcsold be azt a
hőerőgépet és tégy fel valami zenét, mindegy, hogy mit - essünk túl
rajta minél előbb. Ejha, ez nem is rossz. Tényleg nem rossz.
Mindenesetre valami más, ezt meg kell adni. Mondd csak, izé: honnét
szerezted ezt a masinát?...
Ez a "honnét szerezted" teljesen céltalan kérdés. A márkás, nívós,
jó állapotú és legalább 2x25 watt teljesítményű elektroncsöves erősítő
ritka jószág, és afféle antikvitásnak számít, akár a stílbútor vagy a
herendi váza. Az ára is hasonló. Holott az ilyesfajta, húszéves
erősítő egy korszerűtlen technológia terméke. Hátha a
hetvenes-nyolcvanas évek mérnökei "összetennék, amijük van" és újabb
technológiával, újabb keletű anyagokkal, újabb ismeretek birtokában
nekiállnának csöves erősítőt tervezni? Nos, az újraélesztési kísérlet
eredménye egy fenomenális, de csaknem megfizethetetlenül drága erősítő
lenne (három-, de inkább négyszámjegyű árcédulával, persze dollárban
számolva) - olyan, mint az ARC-elektronikák.
Az Audio Research Corporation (ne téveszd össze az AR-rel, az
Acoustic Research-csel) viszonylag új keletű amerikai cég, a hetvenes
évek eleje óta ismerjük. Kizárólag elektroncsöves készülékeket gyárt:
előerősítőket, monó és sztereó teljesítményfokozatokat,
keresztváltókat - mást nemigen. Egyidőben a félvezetőkkel is
kacérkodott, és piacra dobott bizonyos "Analogue Modul"-okkal
(valamiféle integrált áramkörökkel) ellátott elektronikákat is, de a
kísértés hamar elmúlt, és az ARC visszatért a jól bevált
elektroncsövekhez. Ez a cég olyasfajta jelenség az audioszakmában,
mint az autóiparban a Rolls-Royce; az Olvasóknak (miképp a
szerkesztőknek is) igen csekély az esélyük, hogy valaha is
ARC-erősítőkkel fűtsék a szobájukat, de azért remélhetőleg
érdeklődéssel fogadják jelen számunk Sztárfotóján az Audio Research
D-76 AG teljesítményerősítőt, ugyanakkora érdekklődéssel, mint
amekkorával mi fogadtuk, mértük, fotóztuk, hallgattuk.
Az adatlap, szokás szerint, szűkszavú; a High End Audioban
illetlen dolog paraméterekkel hencegni. A ("Dual", azaz kétcsatornás)
D-76 kimeneti teljesítménye 2x75 watt a 20Hz-15kHz-es sávban, 1%
torzítással határolva - érzitek az ősi idők leheletét?! Ez a 2x75 watt
azonban csöves erősítőtől ijesztően nagy teljesítmény, és 4, 8, 16
ohmos terhelésen egyaránt megkapjuk; mint látjuk, az
illesztőtranszformátornak előnyei is vannak.
Ennél sokkal többet nem is tudtunk meg a Dual-76-ról, holott
minden papírját megkaptuk. A szervizkönyvben, a beállításokra
vonatkozó részben még annyit megemlítenek, hogy a 75W kimenő
teljesítmény 30Hz-en 0,3%, 1kHz-en 0,1% és végül 15kHz-en 1%
harmonikus torzítással jár. Az adatlap még elárul egyet s mást, de nem
leszünk okosabbak tőle - legfeljebb átvillan az agyunkon, hogy
ilyesfajta specifikációval manapság csak a nagyon olcsó tranzisztoros
erősítőket lehetne útnak engedni. De úgy véljük, Olvasóink már tudják,
hogy az elektroncsöves erősítők klasszikus paraméterei mindig is
gyengébbek - s feltehetőleg azt is sejtik, hogy nem ezen múlik a
dolog.
Az ARC D-76AG kezeléséről, szolgáltatásairól nem érdemes sokat
beszélni, a fotók mindent elmondanak. A bemenet vonalszintű, és 1,5V
vezérli ki a gépet a névleges teljesítményéig. A hangszóró-csatlakozók
banándugót vagy csupasz kábelvéget fogadnak. Mindkét csatornán van
szintszabályzó is.

Hifi


"Old HIFI"
1950-1959
Hifi
Ismeretlen évjárat
Pioneer HiFi
Találat: 3