Szovjet VHS
1982-ben mutatta be a Panasonic az NV-2000 tipusú VHS videóját (balra), és 1984-ben már ki is került a Gum áruház polcaira az Elektronika gyár a VM-12-es típusú VHS videója (jobbra). A teljes mechanikát és a kulcsfontosságú IC-ket 1:1-ben lemásolták, alig néhány nüansznyi különbség van, olyasmi, hogy az ékszíjtárcsa, ami az eredeti japán gépben műanyag, az az oroszban sárgarézből van, meg ilyesmi. Egyedül a tápegység volt az, ami helyett egy teljesen újat terveztek a tavarisok. No meg persze az RCA csatlakozók helyére tuchel került, meg ilyesmi.
A VM-12-ből, csakúgy mint a zsiguliból, nem tudtak eleget csinálni, hamar várólistákat kezdtek vezetni a boltok, pedig 1200 rubeles vételára egy kisebb vagyonnak számított. Természetesen a Nagy Honvédő Háború veteránjai soron kívül megvehették a készüléket.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Thumbnail
Ismeretlen évjárat
Találat: 2
1980-1989
Ismeretlen évjárat
Ismeretlen évjárat
Ismeretlen évjárat
Találat: 3
1967
1927
1960-1969
1980-1989
1981
Találat: 7
Ismeretlen évjárat
1980-1989
Találat: 2
Találat: 2
1980-1989
Találat: 7
Ismeretlen évjárat
1970-1979
Találat: 2
1960-1969
1956
1980
Ismeretlen évjárat
1980-1989
1979
1970-1979
1980-1989
Találat: 2
1970-1979
1970-1979
Ismeretlen évjárat
1950-1959
1984
1983
Találat: 2
1970-1979
Találat: 2
1980-1989
1980-1989
1970-1979
1975
Ismeretlen évjárat
1987
1988
Ismeretlen évjárat
1980-1989
Ismeretlen évjárat
1995
1980-1989
1980-1989
1978
1995
1980-1989
1980-1989
1980-1989
1985
1990-1999
1990-1999
1990-1999
1990-1999
1990-1999
1990-1999
Ismeretlen évjárat
A gépet Voronyezsben gyártották. Az IC-k esetében 50%, a videofejek esetében 25% volt a selejtráta. Évi 20.000 db hagyta el a gyárat, ezek 12%-a már a szaküzletbe érkezés pillanatában sem működött jól. Az egész Szovjetúnióban (ami nem volt kis ország) összesen négy szerviz volt felkészítve képmagnó javításra. Valószínűleg a kisebb hibákat sok esetben házilag javították - ezt segítendő a készüléket részletesen ismertető szakkönyvek voltak kaphatóak.
50 %-os selejtarány ?? Elképesztő. Ezek után igazi csoda, hogy kijutottak a világűrbe.
Ezért hagytam fel sok-sok év után a jókora adag kontraszelektív szenvedélytől fűtött :) szovjet alkatrész-gyűjtéssel. Egy bazi nagy szatyorban lettek eldeponálva, barátom pincéjében. Az az egy kezemen is megszámolható alkatrészfajta, amit mai is alkalmaznék: MLT rétegellenállások (soha nem volt velük gond), hengeres olaj/papír ill. teflon kondenzátorok, stratoszférikus viszonyokra kitalált tantálkondenzátorok, nitrogéntöltésű relék, melyek pl. erősítők bemenetválasztóiként kiválóak. És itt ért véget a történet.
Kihagytam a porcelán csőfoglalatokat és a Szvetlana elektroncsöveket, melyek az Electro-Harmonix márkanév égisze alatt máig is népszerűek Nyugaton. Basszus, akkor még növesztenem kell két ujjat az egy kezemre :) !
Azért mára sok minden kiderült. Hogy ki kitől is lopta a technikát.
Sok mindent a Szovjeteknek előbb megvolt,mint az USÁ-nak. Japán szép csendben elvolt a fejlesztéseivel. Az is mindenki számára köztudott lett,hogy soha senki nem járt a holdon. Dehát mint tudjuk az igazság odaát van
:-)