Hi-Fi Magazin

Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy a hazai sajtótörténet egyik legérdekesebb darabja volt. Gondoljunk pl. a magazin hangvételére: oldott, szellemes, mégsem felületes. A korabeli hazai sjatótermékekere ez nem volt jellemző,
kioktató, komolykodó volt a stílusuk.
És a többi...a cikkek színvonala, a lap tördelése (bizony!).
macilaci

http://www.hazimoziklub.hu/hc_cikk.php?cikk_id=24

Múltidézés - Darvas László a Hifi Magazinról
Beszélgetés az egykori magazin volt szerkesztőjével

A honlapon már eddig is egy külön menüpont foglalkozott az 1979-1992 között megjelenő, mára legendássá vált Hifi Magazinnal. Most viszont a leghitelesebb forrásból származó információkkal tudok szolgálni a honlap látogatóinak: sikerült egy beszélgetést összehozni Darvas Lászlóval a magazin volt szerkesztőjével. Remélem a cikk olvasói elnézőek lesznek a riport esetleges hiányosságaival szemben, hiszen itt és most megfordultak a szerepkörök: a lelkes, de képzetlen amatőr a riporter, és a több évtizedes újságírói szakmai múlttal rendelkező profi a riportalany.

- Kezdjük a beszélgetést a Magazin történetének a végén: az 1992/3-as szám volt a Hifi Magazin legutolsó száma. Ennek a számnak a szerkesztői jegyzetében röviden ír róla, hogy a megváltozott körülmények miatt nem tudják tovább életben tartani a lapot. De valójában mennyire volt szükségszerű a Magazin megszűnése?

A magazint tulajdonképpen az állami nagyvállalatok - Ravill, Ramovill, Elekromodul, és sorolhatnám az összest - tartották el, amelyek '92 körül mint egy kártyavár összedőltek. Ez, amíg működött, addig borzasztó előnyös dolog volt, mert ők nem kértek cserébe semmit. A hifi magazinokat világszerte a kiskereskedelem - és általában a szakkereskedők - tartják el, és azok nagyon megkérik az árát: az ember nem lehet független. Nekünk nem volt ilyen problémánk. Az utolsó pár évben voltak ugyan kiskereskedelmi hirdetéseink is, de nem abból éltünk.

A vállalatok összedőlésekor tehát én egyrészt nagyon jól megéreztem, hogy itt van a baj, másik oldalról viszont rájöttem arra, hogy már feleslegesek is vagyunk.

Valójában az egész magazin egy hiánygazdaságra volt kitalálva, tehát "ott hifi, ahol nincs hifi". Akkor, amikor a rendszerváltás után bejött az egész világpiac, kiderült, hogy ezt mi nem tudjuk bevizsgálni, teljes mértékben meghaladja az erőnket. Már akkor én éreztem, hogy vége van az én jogosítványomnak.

Aztán később persze kiderült, hogy a kereskedők erejét is meghaladja: először összevesztek azon, hogy ki mindenkit akarnak képviselni, és amikor kiderült, hogy mit jelent valakit képviselni - egész termékcsaládokat, tartalék alkatrészeket behozni, szervizt kiépíteni - akkor utána 2-3 év múlva mindenki visszaadta a jogosítványát. Az egyik pillanatban még itt volt az egész világpiac, és három évvel később már megint alig-alig volt valami, ha itt akarta az ember megvenni. Más kérdés, hogy ma már újra mindent meg lehet venni.

A többi a linken olvasható