Orion HS-40

Nekem ilyenem van, igaz, kissé máshogyan van a váltója, a 10 uF elkók a magasak előtt túlzás, nagyon sziszegett, azért az az 1500 Hz vágási freki ezeknek az Isophon-magasaknak egy kissé alacsony, sokmindenkinek tönkre is ment, valamint nem is illik poláris elkót tenni a váltóba, főleg a későbbi szivárgás miatt. Egy kicsit az az érzésem, hogy amolyan magyar sajátosság: minden nagyon jó, de egy valahol el van szúrva nagyon... Most 4,7 uF Rauh bipoláris elkó van benne, ezzel párhuzamosan 47 nF is, hogy a legmagasabbak is átmenjenek, valamint a kondik után egy második fokozat: 0,5 mH, a mély előtti soros induktivitásal megegyező érték, a magasak továbbra is ellenfázisban vannak bekötve. Tapasztalatok: telt, puha, kiegyenlített, de ugyanakkor dinamikus, NAD 3020 A-ról megy, az jól bírja a 4 ohmot is, de az Orion SE 260-as is szereti, amely eredetileg is 4 ohmos - ezt különben át fogom építeni, de nagyon... Az eddigi összes hangdobozt sz...-rá verte, a Mission-jaimat, a JPW Sonatat (sosem rajongtam ezért a dobozért, de a korabeli Hifi Magazinnak nagyon tetszett) és a Heybrook HB 1-et is, akár szekrény tetején, akár állványon... A hetekben a 300 000 Ft-os Epos M15-ösökkelel szállnak majd ringbe a "kicsikék"...

Még nem jött össze a mérkőzés az Epos-szal, de ami késik, nem múlik... Időközben a 4,7 uF-os bipoláris elkókat 6,8 uF-ra cseréltem, ezt mérések és számítások, valamint meghallgatások alapján is jobbnak találtam.

Szerbusz notoediv! Sikerült a teszt? Szerintem nem nyerhet ellene, de ki tudja, manapság csak meglepődik az ember akár hova néz. kíváncsian várom az eredményt! Üdv Atesz

Valaki ismeri a HS 20-asokat??? Van valakinek? Még a google-ban sincs. - Ez nem azt jelenti, hogy 1általán nincs! Állítólag az is nagyon jó doboz volt, csak kisebb, a hanxóró-készlete is ugyanaz, mint a HS 40-esé, csak a fele.

Felteszek egy rajzot az eredeti és az új váltóról, amelyről már itt többé-kevésbé korábban írtam. A módosítás egy aranykezű, lánglelkű barátomtól származik, aki nem volt rest és kiküszöbölte az eredeti hangváltó hibáját, miszerint a magas szekció túl "alacsonyról" kap frekit és emiatt, nagyon sok példányon megfigyelhető a károsodás. Ráadásul a hangdobozok hangi paraméterei is összehasonlíthatatlanul javultak. Ha valaki meg szeretné építeni, csak rajta, rajta...... Természetesen némi egyszerűsítés is lehetséges, ha valaki spórolni és/vagy lustálkodi szeretne, pl. kihagyható a mély szekció előtti másodfokú tag (a 4,7 ohm + 33 uF bipoláris elkó - vagy ez utóbbi 22 uF-dal helyettesíthető - ízlés dolga) és/vagy a magasak előtti másodfokú, párhuzamos tekercs - ez utóbbi amolyan tuti biztonsági alkatrész, hogy még véletlenül se kerüljön rájuk túl alacsony freki. Aki esetleg attól félne, hogy a loudness-es lesz a hangkép, örömmel jelentem: nem lesz, a közép-tartomány teljesen tiszta marad, sőt, a sávszélek összehasonlíthatatlanul jobban megjönnek. Ha valaki az impedancia-menet miatt aggódna, megnyugatom, hogy nem lefelé, hanem a kereszt-freki tartományban inkább felfelé megy, a maximum 2,2 kHz-en van: 12 ohm, amely semmiféle gondot nem okoz, a minimum pedig 8 kHz közelében 2,8 ohm, amely az eredeti váltóval is ugyanennyi vagy talán még kevesebb, ugyanis ez a magas sugárzók tulajdonsága miatt van így. A fázistlások is teljesen rendben vannak, a legnagyobb 36 fok és induktív (már nem emlékeszem, melyik freki-tartományban). Kapacitív fázistolás szinte alig van, talán néhány fok, ezekből is látszik, hogy már ezért is igencsak jó hatásfokú dobozkkal van dolgunk, ugyanis nem csattog bennük meddő teljesítmény.

Micsoda fura, nehezen kezelhető egy oldal ez is! Alig tudtam feltölteni az előbbi JPG-képet és még nem is látszik a másik fele, amelyen a módosított váltó van. Most én mértezzem át ezt a 40-50 kB-ot? Nahát-nahát....... Mindegy, majd akit érdekel, úgyis ír, ha nem, akkor így marad.....

Na, akkor még1x, íme a módosított váltó. (Ez a rengeteg kattintgatás + én ragasszam be a linket..... Nem tudom, olvassák-e ezt a programozók, de ha igen, jó lenne változtatni rajta, mert ez így túl bonyolult.) Még annyit, hogy a tekercsekre vonatkozóan a mm2 a minimális keresztmetszetet jelenti négyzetmilliméterben.

Orion HS 40 - módosított hangváltó

Még csak annyit, hogy talán a mély előtti másodfokú szekcióban a 33 uF érétkű bipoláris elkó helyett jobb a 22 uF, könnyebb is beszerezni, javaslom a 100 voltos Rauh márkajelűt. A 6,8 uF-os magas előtti legyen legalább Wima, igényesebbek átköthetik még 33 vagy 47 nF-dal is, hogy tutira átvigye a "legmagasabbakat" is. Talán érdemes egy kicsit még tömni a dobozt, vatelinnel vagy vattával (nem nagyon szükséges, csak dobozonként 1-2 zacskónyi vattával, hogy a mélyek annyira ne kóvályogjanak, a doboz-rezonancia jobb elosztása céljából, így egzaktabb hangképhez jutunk). Mivel teljes másodfokú szűrővel van dolguk, ügyeljünk minden akatrészre vonatkozóan az értékek pontosságára. Sok szerencsét a barkácsoláshoz mindenkinek.

Üdv,

Döller Á.

A legújabb verziójú hangváltó........ Az előbbi hozzászólásomhoz csak annyit, hogy a dobozokat tömni nem szabad, úgy jó, ahogy van. A mostani rajzhoz talán még annyit, hogy esetleg a mély előtti párhuzamos kondikat ki lehet hagyni. Kíváncsi vagyok, hogy aki esetleg megépítené ezt a váltót a régi helyett, mi lenne a véleménye a hangról.......

Orion HS 40 - hangváltók_0.jpg

Idáig három pár hangfallal mérkőztettem meg az Orion HS 40-eseimet az általam átalakított váltójával, a tesztek nagyon tanulságosak voltak. A műsor-anyag leginkább klasszikus zene volt, jó minőségű felvételeken, volt zenekari, kamara-, énekes, korabeli hangszeres zene, valamint dzsessz a Loussier trióval. A hangfalakat minden esetben állványra állítottuk. Igyekszem rövidre fogni......
-----------
Heybrook HB1 kontra Orion HS 40 - Telefunken STM 1 végfok + STP1 előfok, Pioneer PD-7300 CD-játszó, Goldring IQ2 hangszedő, Sherwood PM 1270 lemezjátszó

A Heybrook hangja magasabbra hangolt, időnként idegesebb hangkép, nincs mélye, de néha kontúrosabb. Az Orion hangja selymesebb, nyugodtabb, kiterjedtebb, a tonalitás jobban érzékelhető, szebb hangszer-hangok, szebb beszédhang.
-----------
Yamaha NS525-F kontra Orion HS 40 - Telefunken STM 1 végfok + STP1 előfok, Pioneer PD-7300 CD-játszó, Goldring IQ2 hangszedő, Sherwood PM 1270 lemezjátszó

Az Orion a Yamahát inden vonatkozásban letakarította, mindenki ugyanezt hallotta, pár perc alatt döntöttünk, nem is kellett folytatni a tesztet.....
-----------
TDL RTL2 kontra Orion HS 40 - Kenwood hifitorony a legnagyobb erősítő, CD-játszó és a legszuperebb lemezjátszó a legszuperebb MC hangszedőjével, trafójával (nagyon elnézést kérek, de nem tudom a pontos típusokat, fel kellett volna írnom....)

Rögtön elsőre: az Orion nagyon megnyerő, nagyon nyílt, testes, kifejezetten szép, erőteljes hang, emlékeim szerint Telefunkenes + Pioneer-os hanghoz képest is méginkább, ezt a többiek is hallották, mondták is, ehhez képest az RTL összetömörödött, magasban szegény + valami mellékhang, mellékzönge a közép-tartományban. Egyvalaki meg is jegyezte az RTL-tulajdonos feé, aki hangtechnikával foglalkozik, (akinek JM-Lab Electra 926-osai vannak és szintén valami csúcs dolgokkal járatja), hogy: "A tieid sehol sincsenek ehhez képest!" Aztán később azért ki-kihallottuk az Orion hibáit is: valaki úgy jellemezte, hogy szirupos, minden szép, túlzottan is, mintha magasban kiemelne; a felső basszust kicsit megnyomja ezt - én hallottam ki, de talán nem baj, talán ezért van, hogy mindig igen jól lehet érezni a tonalitást). Meghallgattuk gyengébb felvételeken is, azt hallottuk, hogy az Orionon hallgatva szinte nincs rossz felvétel, mindent "megszépít", sosem unalmas, sosem fárasztó, mindig jó a tere, a folyosóról is hallgatva hallatszik, hogy sztereó..... Hazahoztam, este még ráhallgattam, érdekes, ezt a sziruposságot az én jóval olcsóbb, egyszerűbb rendszeremen nem hallottam (Telefunken, Pioneer....), a magasak nem dominálnak, gondolom, hogy ez azért van, mert egy komolyabb rendszeren azért többminden kijön. Meghallgattam Orion SE 260-nal is, a nagy Orion hifitorony erősítőjével, azzal is kb. ugyanazt az eredményt kaptam, mint a Telefunkennel.

Most még egy nagyon kicsit "ráhallgattam" a HS 40-esekre a Telefunken és az Orion erősítőkkel, direkt gyengébb hangminőségű felvételekkel tesztelgettem, amelyeket régebben, még amikor más hangfalaim voltak, gyengébbnek hallottam és ugyanaz a megállapítás, hogy ezek a felvételek is viszonylag szépen szólnak, nem forszírozza a hibákat. (Nem archív felvételekre gondolok, hanem pl. olyasmire, hogy gyenge térhatás, rossz a hangzási balansz, talán valami olyasmi, amikor még régebben a monó-kompatibilitást nagyon erőltették....) - Hiába: nincs csúnya nő, csak kevés alkohol! :-))))))))))

Végre-végre, valahára, lezajlott az általam befejezett, de az orosházi barátom által elkezdett, módosított Orion HS 40 kontra Epos M15 hangdoboz-párok szeánsza. Gyorsan előrebocsájtom, hogy szó sincs arról, hogy Az Orionok jobbak lennének az Eposoknál, de bizton elmondható, hogy az Eposok tulajdonosa szerint is ezek a hangfalak, ahogy mondani szokás, partyban vannak, azaz vannak olyan tulajdonságaik, amelyek hol az egyik, hol a másik pár esetében jobbak, tehát most nem arról van szó, mint korábban (természetesen a JM-Lab Electra 920 kivételével), amikor A HS 40-esek percek alatt agyonvertek egy-egy másik párt. Hogy kissé még bonyolítsam a helyzetet, két pár HS 40-est hoztam a szeánszra, az A és a B variánst (a hangváltó-rajzokat technikai gondok miatt csak később tudom közölni, történt némi változtatás a korábban itt közöltekhez képest, nagy különbség nincs, a B-variánsnál a mély előtti soros induktivitás 390 uH-re csökken és a magas előtti 0,2 ohm elhagyható), de nem igazán tudtunk dűlőre jutni abban a tekintetben, hogy melyik a jobb, pedig van köztük különbség, talán a B-variáns közép-tartománya kontúrosabb és az A hangja pedig simább, behízelgőbb, de ez nem feltétlenül erény. Legnagyobbrészt a B-dobozokat hallgattuk, néha azért átváltottunk az A-kra is. Úgy hallottuk, hogy mindkét variánsnak van létjogosultsága.

Teszt-anyagnak legnagyobbrészt klasszikus zenét használtunk, minden korból, mindenféle összeállításban. Direkt válogattunk gyengébb minőségű, azaz keményebb, bántóbb hangzású lemezeket is. Számomra/számunkra (az Epos-tulaj haveromat is beleértve) a klasszikus zene a mértékadó, leginkább a nagyzenekari hangzás, azon belül is a vonóshangzás, a tuttik, a piano-k, az énekhang, a zongora és a más egyéb hangszereknek is jól kell szólniuk! A világzene, a jazz és a többi műfaj nálam csak ezután következhet. Klasszikus zenész vagyok és járok koncertekre, úgyhogy van némi összehasonlítási alapom. Lehet, hogy ez most sokaknak nem tetszik, de nem szeretem azokat a hifi-ítészeket, akik úgy mondanak véleményt, hogy évek vagy évtizedek óta be sem tették a lábukat egy koncertterembe vagy bármilyen klasszikus zenei rendezvényre. A "motorok"az Eposok esetében: Vincent CD-lejátszó + konverter + előfok + 2 db monoblokkos végfok (sajnos, a típusokat elfelejtettem felírni, de ezek profi és drága és nagyon szép gépek, mindegyik csöves, a végfok pedig hibrid), az Orionok esetében pedig: Pioneer PD-7300 CD-lejátszó, a Depner Audio által modifikált órajel-generátorral (ez a CD-játszó egyből megverte a korabeli, híres Arcam Alfát, a sima, kiegyensúlyozott, finom hangjával) + Roksan Caspian erősítő a hozzávaló előfokkal, illetve alternatívaként egy saját építésű, csöves erősítő, amelyről íme a rajz: http://www.tubeaudio.8m.com/807/807.html - persze, némi módosításokkal.... Az Eposok, mivel álló dobozok, nem igényelnek állványokat, illetve.... alattuk nem tüskék, hanem valamilyen fém kúpos, ezoterikus, antirezonáns gezemicebigyók voltak. (Sorry, én ezekben nem hiszek, de ez az én magánügyem...) Hangfal- és egyéb átjátszó-kábeleket tekintve az Eposok láncában minőségi, márkás kábelek voltak (színes, vastag, kettőskábelezéses, bocsánat, de ezeket sem jegyeztem meg). A HS 40-esek pedig utánépített Heybrook HB1-állványokról szóltak, a madzagjaik pedig a gyári, saját, a dobozból kijövő 2 x 0,75-ös sodrott villanydrótok voltak (az egyiknek már banándugós csatlakozói vannak, de azokba is sodrott villanydrótok kerültek, még csokis toldással is)... A hangdobozok bázis-távolsága egyforma, kb. 3 m volt. Így, ezekkel az összeállításokkal az összehasonlítgatás nagyon kényelmessé vált, csak a lemezeket kellett áttenni egyik CD-játszóból a másikba, még a hangerőt sem kellett piszkálni.

A tesztet elkezdve azt lehetett megállapítani, hogy a két hangdoboz-párnak sok esetben eléggé hasonló volt a hangkaraktere, leginkább szimfonikus zenén, de azért viszonylag hamar ki lehetett hallani a különbségeket is. Szimfonikus zenén a HS 40-esek teltebben, elevenebben szóltak, de a nagyobb tuttik esetében az Eposok transzparensebbek, kiegyenlítettebbek, megfogottabbak maradtak, jobban hozták az egyes hangszer-csoportokat. Vokális zenénél a HS 40-esek szintén teltebben szóltak, az énekesek jobban lokalizálhatóak voltak, a gyengébb felvételek esetében a hangjuk kevésbé volt bántó. Arra jutottunk, hogy a HS 40-eseknek a tér-leképzésük különösen nagyon jó. A fúvósok is szépek, természetesek, a tubának megvan a teste. Az ütősök ütnek, ahogy illik, gyorsak. Az Eposokon a cintányér kicsivel szebb, jobban kijön. A HS 40-eseken a beszédhang is nagyon élethű, természetes, ami nem utolsó szempont. Ugyanakkor azt is véltük még hallani, hogy a HS 40-eseknek talán a közép-mély tartományuk mintha enyhén megemelintődne, ezért érződhet sokminden teltebbnek, kellemesnek, de ez a megemelintődés nem bántó, nem loudness-es, erre nagyon komolyan rákérdeztem, többször is a haveromnál, de megerősített, hogy nem hallja loudness-esnek. A zongora-hang okozta a legnagyobb meglepetést! Elég sok zongora-CD-vel próbáltuk a dobozainkat, mindegyik esetében messze a HS 40-es szólt jobban, meggyőzőbben és főleg teltebben. Az Eposok ehhez képest színezettre alakították a hangot, a tulajuk véleménye szerint sem volt verseny a két hang közt, a HS 40-esek javára. Zongorát tartalmazó kamarazenét is hallgattunk, ezekben az esetekben is a HS 40 maradt a nyerő. Elő is kaptunk egy igazi, "zongorahang-alázó" kis monitort, betettük az Eposok helyére, mégpedig a JPW Sonata párt, amelyet Sönd Arts állványra helyeztünk. (A maga idejében erről a kis dobozról nagyon jókat és szépeket lehetett olvasgatni, nekem is volt, nem is volt drága.) Sokkal szebb lett a zongora-hang, de a HS 40-esek még mindig jobbak maradtak! - Ez volt az igazi meglepetés, mert erre nem számítottunk. A különbség abban állt, hogy a Sonata-knak ugyan tényleg puha, kellemes a hangjuk, de a basszus szólam, a balkéz-szólam sokszor összefolyt, követhetetlenné, picit dobozossá vált, visszhangos volt és nem ment elég mélyre - tipikus kisdoboz-probléma, ezért is váltam meg annak idején az enyémtől, talán kissé könnyelműen.... A HS 40-esek a Sonata-khoz képest pontosabb, kontúrosabb, rajzosabb, elevenebb hangképet szolgáltattak. Ha már így előhoztuk a Sonata-kat, hallgatóztunk velük más műfajokban is, valóban nagyon kellemes, szép hangjuk van, a zenekar is jól egyben volt, minden puha, szép, lekerekített, de a lényegi dolgokban nem változott a véleményünk. Visszakerültek az Eposok a helyükre és ezután azt is meghallgattuk, hogy mit tesznek a dobozaink a zongora ősével, a csembalóval. Az Indexen korábban írtam az összehasonlító tesztet a JM-Lab Electra 920-asokkal, ahol értelemszerűen az Electrák mindenben jobbak voltak, a csembaló-hangot leszámítva, amelyen indokolatlanul keményen csörömpöltek, ezért erre nagyon kíváncsi voltam, hogy most mi a helyzet. Nem vallottak szégyent a HS 40-esek itt sem, sőt, kifejezetten hasonló volt a két hangkép, talán az Eposok egy kicsivel élénkebb, szebb csembaló-hangot produkáltak. Az Eposok magasai igencsak szépek, ilyet még egy szeánsz alkalmával sem hallottam! Néhány felvételt összehallgattunk más, félvezetős erősítővel is, előkerült egy Arcam Delta erősítő is, nekem nagyon tetszett annak is a hangja; kíváncsiak voltunk, hogy viselkednek a HS 40-esek. Nagyjából maradt minden a korábbi, talán a legutolsó, csembaló-versenyes hangfelvétel mintha jobban kinyílt volna, közelebb került az Eposokhoz. Visszatettük a problémásabb hangfelvételeket, ahol pl. a nagyzenekari tuttikban az Eposok szóltak szebben, transzparensebben, de az erősítő-csere a lényegen nem változtatott. Cserélgettük a HS 40-eseket is, hol az A-, hol a B-variánst, ezeknél a felvételeknél talán az A szólt kevésbé bántónak, kiegyenlítettebbnek, de ezeken a felvételeken az összes HS 40-esnél az Eposok maradtak jobbak. Felmerült, hogy jobb hangfal- és átjátszó kábelek kellenének és talán jobb erősítő, mert az Eposok előtt mindezek nagyon jól megvannak, az is felmerült, hogy kössük rá a HS 40-eseket egyenesen a Vincent-végfokokra, de elvetettük, a HS 40-esek kedvezőtlen impedancia-menete miatt és más, minőségibb kábeleink nem lévén ezt is elvetettük, az Eposok láncát nem akartuk megbontani (mellesleg annyira nem is hiszek a különféle kábel-teóriákban, de ez megint csak lehet az én magánügyem). Talán a hódmezővásárhelyi Audiofil talin az egyik hifi-ítésznek lett volna igaza, hogy a magasak legteteje hiányzik? Lehet, de lehet, hogy nem, mert a csembalót nem hallottuk magashiányosnak, csak némileg más színezetűnek. (Én csak 17-18 kHz-ig hallok, utána semmi...) Viszont, hogy ekkora különbség legyen zongorán, azt nem hittük volna! Érdekes, hogy amiben az Eposok jobbak voltak, nem voltak olymértékben jobbak, meggyőzőek, mint a HS 40-esek abban, amiben ez utóbbiak voltak jobbak, a magvas vonóshangzásban, egyáltalán a lendületességben, erőteljességben. Minden esetre én nagyon elégedett voltam ezzel a teszttel, sokat is vártam rá, örültem, hogy végre sikerült összehozni. Tervezem, hogy elviszem még valahová, a magyarországi csöves technika legnagyobb gurujához, csak ő nem igazán közel lakik hozzám, akinek nemrég hallottam is a hang-rendszerét és talán azt tartom az eddigi legjobbnak (az élő koncerthangot leszámítva :-) Kb. 1 éve voltam nála és ha jól emlékszem, neki Audio Note-jai vannak... Akik tudják, hogy ki az, már talán ki is találták a nevét......

Annyit még a HS 40-es párról, mint már korábban is írtam, hogy impedancia-menet vonatkozásában nem igazán könnyű eset! Ez pedig a két Isophon magas miatt van, már 7 kHz-től kezdve lefelé kilép a 4 ohmból, induktív, 15 kHz-en 2,5 ohm és itt tisztán ohmos, majd átfordul kapacitívba és csak enyhén emelkedik, de marad a 4 ohm alatt, ezért az erősítőkkel vigyázni kell, tényleg csak olyat szabad használni, amely bírja ezt a kiképzést. Próbaképpen kikötöttem a másodfokú kört, de megállapítottam, hogy nem az a ludas, a 150 uH + 2,2 ohm ott már nem érezteti a hatását. (H. Zsolttól telefonon kérdeztem meg, hogy a Roksan Caspian bírni fogja-e, igennel válaszolt és a teszt alatt szerencsére a Caspian nem is pusztult el. Nekem itthon Telefunken STP 1 + STM 1 komplexum, Orion SE 260 és NAD 3020 A van, azok mind kibírták már lassan egy éve, majd' minden nap, úgyhogy annyira talán nem vészes a helyzet.... De pl. egy Orion SE 1025, abból is a B-s, tranyós változat, tuti, hogy záros határidőn belül elpuszulna.) A 7 kHz-nél mélyebb frekvenciák alatt azonban az impedancia-menet nagyon kedvező, van, ahol jóval 4 ohm felett van, a 10 ohmot is eléri, csak 200 Hz-nél 4,5 ohm. Egy valami még azonban feltűnt, amelyhez szükségem volt némi auditív memóriára. Itt egy akusztikailag nem igazán kedvező helyiségben tarthattuk a szeánszot, egy kb. 4 x 4 x 2,8 m-es szobában, (a 2,8 m a magasság), amely tele volt pakolva, dupla-ágy, íróasztal, szekrények, alig tudtunk beférni és 6 db ablak, amelyen nem volt semmilyen függöny. Korábban, a JM-Lab Electra 920-asokkal történt összehasonlítás alkalmával a HS 40-eseim lényegesen szebben szóltak, noha természetesen az Electrák sokkal jobbak voltak és a HS 40-esek még csak nem is állványokon álltak, hanem hokedliken + radír-darabokon. (A "motorok" ugyanezek voltak, tehát nem azok számítottak.) A döntő az akusztikai környezet volt. A szoba kb. 6 x 7 x 4 m volt (a 4 m a magasság), mindenütt padlószőnyeg, az ablakokon sűrű szövésű függöny, minden fal főfal volt, a hátsó kivételével, a szoba nem volt telepakolva, csak egy vékony könyves-szekrény, kevés növény, egy nagy kanapé és fotelok és székek voltak, tehát tér volt bőven és ami a legérdekesebb: a falak szépen, ízlésesen fel voltak lambériázva a mennyezetig. Nos, igen, ilyen szobát szeretnék én is.............

Akkor, a váltók, remélhetőleg, végleges rajzai:

Orion HS 40- hangváltók.jpg

Jmlab Olymp, vagy Spendor sp-1 hangfalpárt kell venni. Megfizethető mindkettő, és nincs olyan zene ami ne szólna jól rajt. Nekem mind a kettő van, és nem adom el soha egyiket se, nem véletlenül:)

Szia Ákos!

Már várom a beszámolódat  ;-)

Csak egy "rövid" beszámoló egy hangfal-szeánszról.... :-)))

Egy kedves fórum-társam, akinek megcsináltam a korábban emlegetett Orion HS 40-esek legutóbbi változatú módosítását, melyről írtam, ajánlott egy másik fórum-társnak Nándinak, akinek viszont módosított Videoton Preludium B31-esei vannak és nagyon ígéretes a hang-láncának a többi tagja is. Nosza, felkerekedtem, elmentem hozzá és elvittem a HS 40-eseimet. A teljes lánc, amelyen szenászoltunk, a következő.

LP: Sony PS3550 (Állítólag valamelyik Thorens utánérzés)

+Mód (Magam): hálózati kábel VDH (hangfalkábel). VDH karkábel, a motor le lett téve a doboz aljára, a kimenő kábel huzalozása és földelése meg lett változtatva.

Hangszedő: Ortofon MC10

Trafó: Kálmán (Dzogcsen).

Összekötőkábelek: Arzachel (vékony szürke)

CD: Sony CDP XA 20ES

+Mód (Magam): Tömör árnyékolt hálózati kábel.

Elő fok: NAD 3020

+Mód: T.J. rövidített jelutak (Nincs balansz, hangszín, teljesítmény kijelzés.), táp,

+Magam: hálózati kábel VDH (hangfalkábel).

Állvány: Söndarts 3 lábas 18mm MDF polcokon

Végfok: EAG EA-057

+Mód: Dzogcsen, jobb minőségű alkatrészek, a hangszínszabályzó fokozat átkötve, egyenirányító a fűtésre stb.

+Magam: hálózati kábel VDH (hangfalkábel),

Hangfalkábel: A legolcsóbb AN volt 1990 környékén, kaptam ajándékba, nem tudom a típusát.

Hangfal: Preludium B31

+Mód: Dunaudio (kb. 2002. év) áttervezett keresztváltó

+Magam: Merevítés (MDF lap 18x40mm), a mélyközép és magas közé. Ugyan ekkor Fa ragasztóval körbe nyomtam a doboz minden élét belül, hogy jobban legyen tömítve Hátlapon kívül (Kiemelve egy csonka piramis alakú, magasítás 24mm 160x180mm alapterület, 45º letörés, 18mm MDF lap+6mm rétegelt ragasztva. ) egy bi-kábeles csatlakozó felszerelve, ez azért jó mert ha kivágom a hátlapot a csatlakozóhoz, az gyengítené a hátlapot, ez meg még tovább merevítette. Bitumen lap (kb. 4mm) körbe ragasztva, és végül, természetes pamutvatta a tömő anyag.

Hangfalállvány: Söndarts ami a HBS állványra hasonlít.

Az itt megjelent beszámoló szöveg-tervezetét én készítettem, de Nándival egyeztettem, aki a * jellel jelölt közbevetéseket írta a szöveg-részek végére. (Illetve, egy csillagos megjegyzésbe még utóbb én is beleírtam dőlt betűvel, így ez a megjegyzés megjegyzése lett :-)))) A beszámoló így lett komplett és az egyetértésünk is teljes.

Akkor bele a lényegbe.... A házigazda hívott egy vendéget is Laci. Amint beléptem és meghallottam az alaposan megtuningolt Preludiumokat, rögtön hallottam, hogy ezek a Preludiumok már nem azok a Preludiumok, mint amelyeket én hallgattam össze 15-20 éve és mostanában egy Heybrook HB1-es párral, amikor is minden esetben magasan a HB1 jött ki nyertesen a csatából... (15-20 éve, amikor azon vacilláltam, hogy Prelu vagy HB1, egy kiadós meghallgatás után értelemszerűen a HB1-et választottam. Amikor pedig mostanában a HB1-eseimet 30-ért eladtam, a vevőnél hallgattuk össze az ő Prelu-jaival és szó nélkül megadta érte a 30-at.) Viszont azt hiszem, a HB1-et ezek a MOD-olt Prelu-k alaposan lenyomnák. A lényeg, hogy a Preluk-ra jellemző gombócosság, kenés és ütő basszus szinte teljesen megszűnt és a sziszegés pedig abszolúte! Teljesen élvezetes, nagyon zenei hanga lett, azonnal érezhető volt, hogy ez már egészen más kategória, mint az eredeti Preluk. Hosszabb ideig hallgattam a Prelukat, hogy jól megfigyeljem és valóban élvezetes volt számomra a hangjuk. A hang-lánc egyes elemei is nagyon figyelemreméltóak voltak, nekem leginkább az EAG EA-057-es monoblokkok voltak a legérdekesebbek; már nagyon régóta szerettem volna ezeket hallani és most itt volt a nagy alkalom és bizony, nagyon jók voltak! El is határoztam, hogy nekem is kellenek ilyenek. (Majd egyszer....)

A Preluk után a végfokokat áttettük a HS 40-esekre. Kicsit tartottam tőle, hogy a HS 40-esek nem szerepelnek majd jól, mert kicsi a szoba, ugyanis a nagyobb légteret jobban szeretik, de szerencsére ez nem volt gond. Rögtön az volt Laci és Nándi reakciója (a házigazda és a vendége), hogy a HS 40-esek nagyon ott vannak, nem is értik, hogy az Orion miért nem csak ilyen dobozokat gyártott, ilyen hangváltókkal.... Izgatottan cserélgették a helyeiket, mert középen csak egy hely volt: egy nagy fotel. Az egybehangzó vélemény az volt, hogy a tér nagyon nagy, a hangzás nagyon élénk, nagyon jelen vannak a zenészek, nagyon jól hallgatható és élvezetes és részletező a hangkép**. Semmi hiányérzetet nem hagyott maga után és színezett sem volt. A Prelukat is hallgattuk, kíváncsi voltam, leginkább én, mert nekem volt újdonság, hogy hogyan szólnak. Néhány felvételnél a Preluknak, mintha kellemesebb hangjuk lett volna*, pl. egy Benkő Dániel féle lant-lemezen egyértelműen és egy-két más esetben is természetesebb hangot hallottam. A Prelukon is nagyon jó volt a vonóshangzás (nekem ez az egyik vesszőparipám egy hangfal esetében) és az ének is, a zongora is, egyszóval: az összhatás tényleg kiváló volt. A Nándi szerint néha a HS 40-esek mintha túl-szélesítenék a teret, amely olyasmi, mint a hazugság, de azt mondta, jó lenne, ha mindig csak ilyeneket hazudnának neki :-)))) Laci kimondottan belelkesült, mondta is, hogy jó lenne, ha neki is lennének HS 40-esei. Viszont nem nagyon hitte el, hogy az eredeti nem ilyen, mint az enyém, hanem sokkal csiszolatlanabb a hangja. Mondtam is neki, hogy nem kell, hogy higgyen nekem, hallgassa meg és majd csinálhatunk egy olyan szeánszot, ahol összehallgatjuk az eredetit a változtatottal. A HS 40-eseket nagyon-nagyon sokáig hallgattuk és rengeteg féle felvétellel, egészen éjjel 2-ig. Én is teljesen meg voltam döbbenve, hogy általában és leginkább pl. a Pawnshop (dupla LP) lemezen milyen hihetetlenül jól szóltak és érdekes módon, egy szovjet Melodija monó, Miles Davis lemezen is, szinte majdhogynem kézzel meg lehetett volna fogni a zenészeket a szobában. Miközben ezt hallgattuk, Laci néhányszor mondta, hogy: "Most ez high-end! High-endet hallgatunk!..." Gondolom, mindez nagymértékben köszönhető a csöves végfoknak és általában a lánc nagyon jól összeválogatott elemeinek is.

Nándi (Különféle fórumokon „b31” nick.) megjegyzései:

Nagyon kellemesen csalódtam, a HS 40–esekben, megvallom rosszabbra számítottam. Ha az lenne a kérdés tudnék é együtt élni, és hosszútávon zenét hallgatni ezekkel a dobozokkal a válaszom, egyértelműen igen lenne ;-)

A Prelu szerintem kicsit mélyebbre megy, de kevesebb a mélye.

* A térrel kapcsolatban volt megjegyzésem, a HS40 „felnagyítja” a teret, feltételezem a dupla hangszóróknak köszönhetően. Ez bizonyos felvételeknek kifejezetten jót tesz, ahol kicsi a tér. Tehát csal, de ezt nagyon ügyesen szinte észrevétlenül, és elegánsan csinálja. Lehet egy angol hangzáshoz szokott egyén ezt elfogadhatatlannak tartaná. Nekem ez, időnként bizonyos felvételeknél nagyon bejött. De legfőképp Laci barátomnak aki egyértelműen a HS40 vitte volna haza.

** Szerintem, a Preludium közelebb áll az igazsághoz, picit szárazabb a hangja.

A teret illetően is, ez valószínűleg azért lehet mert itt „csak” két hangszóró van ami elég közel van egymáshoz.

Meg kell jegyeznem a HS40 egyszerű 0,75 sodrott villanydróttal volt bekötve, és ennek a végére raktunk két-két banán hüvelyt, hogy gyorsabban tudjuk a hangsugárzókat cserélni. (Igen, mivel sajnos a HS 40-esek gyárilag olyanok, hogy a saját madzagjuk be van építve, tehát a hangdobozokból egyenesen kijönnek azok a 3-4 méteres vezetékek. - Ehhez nem szerettem volna hozzányúlni, a retró jelleg miatt. Az általam módosított keresztváltó alkatrészei sem csoda-szerek, a kondik Remixek, a tekercsek pedig, szégyen szemre, vasmagosak, a mély előtti fazékvasmagos próba-tekercs, de ügyelve, hogy ne legyen túlgerjesztve, tehát hézagolva és a magas előtti párhuzamos tekercs pedig tápegységbe való toroid. A belső kábelezés sem extra, hanem feles, tömör rézdrótok.... - Főleg a lustaságom volt az oka, hogy ezeken még nem változtattam. Egyébként a hangszóró-készlet abszolúte eredeti, nem is nagyon engednék hozzányúlni, mivel alapvető elvem, hogy a gyári állapotot egyszerűen vissza lehessen állítani, ha arra kerülne sor. Nálam ez annyira komolya, hogy a dobozok aljában ott van az eredeti, alu lapra felszerelt keresztváltó. - Ez a dőlt betűs rész volt a megjegyzés megjegyzése :-))))) A Prelu belső kábelezése és hangváltója elvileg márkás alkatrészekből áll.

Meg kéne ismételni a szeánszot, a HS40 ilyen irányú módosításával…

Orion HS 40 - hangváltók - legújabb verziók (de talán nem a legutolsó verziók.... :--)))) Én az A-variánst preferálom. Az A és a B közt, mint a rajzon is látszik, nincs nagy különbség, de az A inkább szebb, zeneibb, nyugodtabb.

Orion HS 40 - hangváltók_1.jpg

Végül is mindegy, akár választ kapok a feltett kérdésre, akár nem, az a lényeg, hogy a módosított hangváltóval mindenféleképpen jobb és szebb hangja lett a HS 40-eseknek, ezzel a váltóval a legfontosabb problémát ki lehetett küszöbölni: a magasak 1500 Hz-es rezonancia-frekijét, akár a 2,2 ohmokkal vagy anélkül is. (A valóságban a 2,2 ohmmal lesz kisebb a hupli a fent említett grafikonon!) Talán korábban már írtam is, hogy eredetileg nem is én kezdtem a HS 40-esek MOD-ját, hanem egy olyan barátom, akinek mindenféle műszerparkja megvan hozzá, én csak igazítottam rajta egy teljesítmény-generátor, egy szkóp és a fülem segítségével. Még azzal is egyetértek, hogy így igazán váltót tervezni nem lehet, de ha valakinek egy kis szimata van, a HS 40-nél és a HS 400-nál is annyira, de annyira ordítóan hallatszik, hogy nagyjából mit kell csinálni ahhoz, hogy lényegesen jobb hangot kapjunk és mindenféle hangszóró-berhelés nélkül. A dobozok egyébként szerintem különlegesen jók, még a hangszóró-készlet is, bár igaz, vannak ma már jobb hangszórók is és még az sem zavaró (legfeljebb csak méréstechnikailag), hogy a szokásostól eltérően a magasak duplázva vannak. Az, hogy lényegesen jobb hangot eredményez a módosítás, nemcsak én mondom, hanem mindenki, aki hallotta, sőt, van egy olyan barátom is, akinek a hifije a lakása árával összemérhető (magyarán: több milliós hifije van!) és ő mondta, amikor elvittem hozzá a HS 40-eseket egy csöves erősítő kíséretében, hogy ez kb. 600ezres hang! :--)) Nekem ennél nem kell nagyobb dícséret. Gyorsan hozzáteszem, hogy nekem ehhez a váltóhoz semmilyen üzleti és egyéb érdekem nem fűződik. (Van nekem állásom, kettő is!) Az egyedüli dolog, ami érdekel, hogy aki szeretne egy nívós, jó hangot és nem zavarja, hogy ezek a dobozok nem éppen csili-vili high-end kinézetűek (különben pedig meg lehet csinálni nagyon szépre), vegyen egy pár HS 40-est, esetleg a hangszóróit csináltassa meg, ha nem jók (esetleg Veled, ha elvállalod, így Neked is lesz belőle egy kis zsebpénz vagy ilyesmi....) és utána csinálja meg a hozzá a módosított váltót és meg fog lepődni, hogy nem kell majd csillagászati pénzeket fizetni egy jó hangért. Talán elsikkadt még egy lényeges dolog: az erősítőt is lényegesen kímélőbb üzemben tartja, mint az eredeti hangváltó, de azért leginkább javaslom hozzá a 4 ohmos erősítőket. Úgyhogy ezért is bárkinek ajánlom a váltó-MOD-ot, akár a HS 40 vagy a HS 400 esetében (lásd Orion HS 400 topic).

Hogy ne csak szövegeljünk, íme néhány kép. (B. I-nek: ez nem a Tiéd volt, hanem ez a másik pár! :--))

Orion HS 40 - 1.jpg

Orion HS 40 - 2.jpg

Orion HS 40 - 3.jpg

Orion HS 40 - 4.jpg

Csak néhány mondat a korábbi állapotáról és némi a kerülőutakon megvalósított, egy más oldalra feltett és onnan kimásolt rendbehozásáról.

Kb. másfél éve már valamennyire megpróbáltam rendbe hozni az akkori állapothoz képest ezeket a HS 40-eseket... Tényleg szörnyű állapotban voltak, 30 éven keresztül virágoskertnek használták, a teteje már szét volt rohadva, hullámos és fodros volt és az egész külalakja, a színe is szörnyen randa volt. Akkor a tetejét és ahol lejött, lekapartam, a furnér egy része lejött, különösen a tetejéről, majd csiszológéppel lecsiszoltam az egészet és begitteltem Trinát gittel (azt találtam a pincében), majd a gitteléseket barna festékkel kijavítottam (szintén a pincéből; talán nem a legjobb ötlet volt, de már késő bánat), valamint az egészet egy barna lazúrral többször is átkentem. Már ekkor sokkal jobb volt, viszont a barnára festett, nagy gitt-foltok a lazúr alatt, különösen a tetejükön eléggé látszottak. Közben egy haveormnál volt, hogy ne is lássam... Nemrég újra nekifogtam és mégegyszer, alaposabban kigitteltem szintén Trináttal, különösen az 5 mm-es előlapi dísz-csík közelében, ahol könnyen hajlamos a sérülésre, majd az egészet lecsiszoltam újra és egy 650 Ft-os, barna, fújós akril festékkel több rétegben lefújtam, de előtte az egész előlapot alaposan bebugyoláltam nejlonnal és szig.szalaggal, a díszcsíkokkal együtt, hogy ott ne kenjem össze és azt hiszem, egészen szépen sikerült. Kicsit sötétebb, mint az eredeti színe, de nem baj. Valamint, az előlapon csak lazúr van, azt nem akartam már átfújni az akrillal, mert a hangszóró-selyem amúgy is takarja ezt az amúgy sem túl esztétikus előlapot, ja, és az előlapra vonatkozólag, a két példány közt mindig is megvolt ez az árnyalat-beli különbség. Még lesz rajta logó is, van rá ember, aki utángyártja.