Orion 882 rádió

Én ilyen rádió mellett nőttem fel. Szerintem olyan ronda, hogy szinte már szép! Apám esténként ezen hallgatta a Szabadeurópa rádiót, szegény anyám meg ilyedten csukogatta be az ablakokat hogy a szomszédok meg ne hallják. Pedig a rövidhullám sípolását már a kapuban lehetett hallani. Más se szólt ezen a rádión csak ez meg a hétfő esti szabó család. Valahogyan nem igazán szerette a család a hangját! Hogy miért azt a mai napig sem tudom!

Ha már így nosztalgiázgatunk a múlt csöves készülékeiről, akkor hagy említsek meg egy két dolgot a témával kapcsolatban. Én is mint sok kortársam a csöves készülékek - rádiók, tévék - között gyerekeskedtünk. Természetes volt a bekapcsolás utáni várakozás a teljes felfűtésig, bemelegedésig. Aztán elérve a kamaszkort, jöttek a germánium félvezetők, később aztán mint korszerűbbek a szilícum társaik. Akkoriban mint lelkes amatőrök ezekben az aktív alkatrészekben láttuk a technikai fejlődés útját. Azt is tudjuk, hogy az elektroncső, mint hangosító (potenciális hi-fi eszköz nem alaptalanul), napjainkban a reneszánszát éli. Tekintsünk csak vissza a csöves korszakra! Milyen műsoranyagot hallgattunk a csöves készülékekkel? Elsősorban a középhullámú rádióműsort, a TV 1 es adását, esetleg egy kristályhangszedős lemezjátszó hangját. Ha volt is valamilyen orsós csöves magnónk, arra honnan vettünk föl műsoranyagot? Természetesen csakis az előbbi műsorforrásokból. Az én szerény véleményem az, hogy az elektroncső mint olyan, minőségileg jóval meghaladta, illetve felülhaladta saját környezetének a korlátait. Mire aztán elérkezett az URH műsorvételi lehetőségek korszaka (később aztán sztereóban is), addigra már javában lelkeseve hódoltunk a félvezetőknek, IC-k nek. Aztán jöttek a jóbbnál jobb minőségű dinamikus hangszedők és a hozzájuk szükséges RIAA korrektorok (persze félvezetőkből felépítve), addigra már a csövek szép lassan a kukákban landoltak, mondván hogy elavultak, korszerűtlenek. Lomtalanításkor a régi öreg csöves cuccok pedig ott árválkodtak a lomkupacok mellett.  Így aztán az igazi jó minőségű digitáisan rögzített CD hang és a régi csöves elektrakusztikai eszközök szépen elkerülték egymást. Oké, tisztában vagyok azzal, hogy sokan még a mai napig is a bakelit lemezek hangzásvilágát tartják igazi hi fi - nek. Engem személyszerint zavarnak a pattogások!

Ezeket a sorokat nem véletlenül írtam le. A közelmúltban én is építettem (pusztán kiváncsiságból) egy kis csöves erősítőtt, több szétbontott csöves készülék alkatrészeiből, és mondhatom hogy én még ilyen hangot nem hallottam! A QUAD 405 őt már több példányban megépítettem. (szerintem annak csak két erénye van a zajtalansága és a kis torzítása).

Van egy NAD C 316BEE erősítőm és két MISSION hangdobozom, ezekkel hallgatom nap mint nap a zenét. Igazi tényleges összehasonlítást, "szeánszot" még nem végeztem, de a terveim között szerepel. Azért már ennyi tapasztalat után is bátran mondhatom, hogy a két kis ECL86 méltó versenytársa a NAD erősítőnek. Gondoljunk csak a kettő közti árkülömbségre! És ezen én döbbentem meg a legjobban! Kamaszkoromban volt nekem egy kis 2x3 wattos BEAG csöves erősítőm, és már így utólag sajnálom hogy akkoriban nem értékeltem semmire és széjjelgyilkoltam!!! Tehát így a csöves erősítő hallgatásakor csak azt tudom mondani hogy már teljesen másképp tekintek ezekre a kis parázsló kis úvegtubuskákra. Mert ugye több fórumon is megírták már, hogy nem a mért paramétereken keresztül hallgatjuk a zenét, hanem a fülünkön keresztül! 

Újítottam egy ilyen gépet, eléggé le van robbanva. Az egerek beleköltöztek, és a húrozást elrágták a hátlappal és a hangszórómembránnal meg a selyemmel együtt. Nagyon kár érte. A skálák viszont épek, és a sasszi se rozsdás. Valaki akinek van ilyen ki tudna segíteni pár képpel a húrozást illetően? Elég sajátos módon van megoldva.