Videoton hangsugárzók - DC 2012, DC 2016, DC 2012, DC 2016, Akai SR-H 11

Az e számunkban tesztelt Videoton hangsugárzók. Alul: DC 2012, DCR
2520, DCR 2020. Felül: DC 2016 és az Akai SR-H 110

Önkényesen vagy talán nem is olyan önkényesen mi a DIN 45500-as
norma szerint döntjük el, foglalkozunk-e valamely készülékkel a
Bemutatjuk rovat hasábjain. Általában nem teszteljük azokat a
készülékeket, amelyek egy-egy fontos paraméterükkel nem tesznek eleget
a "Hifi-szabványnak". (Például ezért mellőztük a Dániel lemezjátszót,
a Kashtan magnót és sok más, szemre esetleg biztató és Olvasóink által
gyakran reklamált masinát.)
Más megítélés alá esnek a Videoton hangdobozai. Hangsugárzókkal
igen-igen gyatrán vagyunk eleresztve, a hazai piacon gyakorlatilag
nincs is más, csak Orion és Videoton, és a két gyár közül egyébként is
inkább csak a VT számít igazi tömeggyártónak. Nem tehetjük meg, hogy
negligáljuk a VT-dobozokat, függetlenül attól, beleférnek-e a "DIN"-be
vagy sem. (És ne feledjük el, hogy ezek a hangsugárzók tőkés exportot
teremtettek, és nekik köszönhetjük az Akai magnók és lemezjátszók egy
részét, a jövőben pedig egyre nagyobb hányadát...) Indokoltnak látszik
azonban, hogy most erősen visszafogjuk a tollunkat. A Hifi Magazin
sokakat megsértett már humorisztikus, más vélemények szerint kihívó
stílusával, és jó okunk van rá, hogy ezúttal ne tréfáljuk el a dolgot.
Mintadobozainkat a kereskedelmi vállalatoktól (RAVILL, RAMOVILL
stb.) kölcsönöztük. Tehát azokat a típusokat vizsgáljuk, amelyek a
jelenlegi (kora tavaszi) választékot képezik. Hogy ezek mennyiben
azonosak az idén folyamatosan forgalomba kerülő modellekkel, azt nem
tudjuk, és a kereskedelmi vállalatok sem tudták megmondani nekünk.
Összesen 5 típusból kaptunk mindig 2-2 darabot, a legnagyobbik
doboztól eltekintve gyárilag csomagolt párokat. Az SR-H 110 az Akai
cégnevet viseli, ez kétutas, a többi típus három utas. Köztük is a DC
2012 és a DC 2016 zárt doboz, a DCR 2020 és a DCR 2520 - mint az "R"
betűjelzés is mutatja - basszreflexrendszerű.
A hangszórókosarak szélén tetszetős műanyagkeretet találunk. A két
reflexdobozon a reflexnyílást is az előlapon vágták ki. A nyílásokba
58mm átmérőjű műanyag gyűrűt helyeztek, belső végére fekete jersey
feszül. A legnagyobb doboznak egy szabályzógombja is van, ezzel a
frekvenciasáv középső tartományát lehet - kismértékben - módosítani
(31. diagram). A dobozok belső csillapítóanyaga vatta.
A famunka nagyon szép, a dobozok tetszetősek. A hangszóróselyem
mindegyiken ugyanaz a fekete jersey. Hátul az SR-H 110 típusra eleve
rá van szerelve egy 3 méter hosszú, végén lecsupaszított vezeték, a
többi hangsugárzó a szokásos piros és fekete, rugós szorítóval fogadja
a bekötő vezetéket. Ezek a rugós szerszámok ugyanolyan ügyetlenek,
mint az Orion dobozok szorítói: gyakran csak tapogatódzva lehet
megtalálni rajtuk a lyukat. Örömmel fedeztük fel e rugós szorítók egy
újabb típusát a DCR 2020 hangdobozon. Ez már sokkal praktikusabb:
felülről kell megnyomni, és szemből látszik rajta a lyuk.
Az ötféle doboz közül csak kettőnek van műszaki adatlap a
hátoldalán, újabb két típushoz mellécsomagolják az adatlapot (ez így
kevésbé jó: könnyen elkallódhat), a DCR 2020-ashoz viszont semmiféle
tájékoztatót nem kap a vásárló.

Méréseinkhez

A Videotonokat a szokásos módon mértük, különösebb magyarázatra
nincs szükség. A diagramokon (felülről-lefelé) előbb a két doboz közös
frekvenciagörbéjét, aztán a közeltéri görbét, a hangszóróselyem
hatását, a torzítást 1W teljesítményen majd 96dB hangnyomáson, végül
pedig az irányjelleggörbéket adjuk meg. Az utolsó hasábon a DCR 2520
prezensz-szabályzójának hatását szemléltetjük (31.), utána pedig az öt
doboz impedanciagörbéje következik.
Megjegyzéseink elsősorban a Videoton dobozok axiális
(tengelyirányú), azaz legelőnyösebb helyzetből vizsgált
frekvenciaátvitelére vonatkoznak. Mint ebben a kiadásunkban máshelyütt
is szóba hozzuk, ezt a mérést mi többször is elvégezzük, amíg meg nem
találjuk azt a pontot ("sweet spot", édes pont, mondja az angol
szaknyelv), amelyben a leglineárisabb görbét mérhetjük, és ez az a
görbe, amit aztán publikálunk. Azonkívül: ezen a diagramon még mindkét
doboz görbéje rajta van, a továbbiakban már mindig csak a jobbik
példányt vizsgáljuk. Nem mondható tehát, hogy mérési módszerünk
hátrányos volna a gyárakra nézve. Mindazonáltal bárhogy is
ügyeskedtünk most a mikrofonnal, a tíz dobozról egyetlen olyan görbét
sem tudtunk produkálni, amely eleget tenne a DIN norma, vagy akár csak
a (valamelyest enyhébb) hazai szabvány előírásainak is. (Igaz: mi
szinuszos hanggal mérünk; a szabványok rózsazajjal, tercenként
meghatározott jelleggörbét definiálnak.) Túlságosan nagy a magas
kiemelésük, és túlságosan nagy a mélyhiányuk. Táblázatunk az
50Hz-12,5kHz közötti tartományt specifikálja, decibelben, 1kHz-hez
viszonyítva:

SR-H 110: -14; +8
DC 2012: -10; +15
DC 2016: -18; +10 (+5)
DCR 2020: -17; +15
DCR 2520: -10; +15

Sőt, a 15 decibeles kiszögellések még folytatódnak is, és 14kHz-en
elérik a 18 decibeles csúcsértéket! Hangsúlyozzuk: ezeket a
kiemeléseket nem lehet eltüntetni, akárhová tesszük is a
mérőmikrofont. Érdekes, hogy ez a három dómsugárzó sajátossága. A két
kónuszos csipogó anomáliája valamivel enyhébb.
A basszustartományban a VT-dobozok körülbelül 70-90Hz-ig "élnek",
ez alatt már meredeken esik a görbéjük (lásd a közeltéri mérés
eredményét).
A textilia hangelnyelő hatása csekély: ez a fekete jersey
akusztikailag teljesen transzparens.
A közhasználatú magassugárzók általában kevéssé terhelhetők és nem
is képesek igazán nagy teljesítményre. Az öt csipogóból háromra nem is
mertünk akkora jelet adni, hogy a hangnyomás elérhesse a 96 decibelt.
Ezeknek a diagramjain a 2. és 3. harmonikus torzítás mértékét csak az
alsó sávban szemléltetjük.
A dómsugárzóknak ezúttal is szebbek az iránygörbéi: jobban
"szórják" a magashangot. A két kónuszos csipogó közül az Akaié még
elfogadható módon dolgozik, a DC 2016-os iránygörbéi azonban már
aggasztóan széttartanak.